Téboly

Sitting in darkness all her life, Counting knots with airy ties, Watching no-colors on voice borrowed lives, Touching to see through your eyes. Caressed contours with pointy tops, Small bright hope-flowers of beauty, Never known meaning of shades in so bright, Still the dearest item to be. Wandering alone in crowds of empty, directionlessness of living life, ever so bright and unassuming, seeing nothing yet not dark. Lost can never be Fallen from destiny Leap that no bridge can forget. So much no one can see Hopelessness in the sea Never looking eyes never wept. Light underwater in flowery dress, Glowing dearest in halo light, Saved by protecting hands, upbringing eyes, Cleansed, erupting, opening to sight

Megfakult fények álmában élek, mit átsző a szűk semmiség. Szikrázva néznek, hogy felérhetnének a téboly magvaiért! Meghasadt lények dühöngve félnek, az agykéreg túlsó felén. Lábuk az égnek, és szájukban égnek a higanyos zöld csemeték. R: Robbanó haraggal taposnak, nembaj mert várja őket is az ég. Elszakadatlan csak, azt ismételnék, szót értve nincsen itt a vég! Robbanó haraggal taposnak, nembaj mert várja őket is az ég. Nincs üzenet, és ha éppen arra jár, mindenki tudja mit talál.

Fear behind the tear, Imagining voice hearin. Falling down the stairs I step Pacing every breath on neck. Without ever breakin Thoughts are escalating. Growing cold the touch on back, Shivering the walls regret: Why, why do I deny… Why, why do I deny, that I have been a lie Covering both ears in Hands to stop the screaming Mouth that I shut wide Hoping to stop this tide Spiraling the the head from Catatonic motion. Surely this carousel will Take us away from here! Why, why do we defile… Why, why do we defile The grave of the fireflies And here is the end of the line And here is where I divide